Leszel-e valami?

3 hete blog nélkül

2017. február 04. 14:52 - uzsuzsi

3 hete hanyagolom a blogírást és mostanra már kellőképpen felhalmozódott bennem a bűntudat és a lelkiismeretem is elég hangos volt a napokban ahhoz, hogy leüljek és megírjam, hogy mi történt ebben az elmúlt 21 napban.

Először is, január 12-én 23 éves lettem. Ennek a pozitív következményei:

- jobban tetszik a 23, mint a 22

- nagyon szuper szülinapi bulit rendezett az itt élő erasmusos kiscsaládom, tortával és minden egyébbel, ahol kaptam egy karkötőt is, amilyen másik három lánynak is van, hogy menő barátságkarkötőnk legyen és hogy újra 15 évesnek érezhessem magam

- ennyi

A negatív következménye a dolognak, hogy egyre idősebb vagyok, pedig szívesen maradnék még 21 éves egy darabig, de hát úgy tűnik, ezt nem én döntöm el. 

A szülinapom után belecsöppentem egy újabb vizsgaidőszakba, így ismét megkezdődtek az egész napos könyvtárazások, annak minden bájával és bújával együtt. Most szerencsére nem volt nagyon vészes ez az időszak, mert csak egy vizsgám volt, ami szerintem így utólag elég könnyű is volt (A gyermekbántalmazás pszichológiai és neurobiológiai következményei) és egy hihetetlenül érdekes könyvet kellett elolvasnunk, Bruce Perry-től a 'The boy who was raised as a dog' avagy magyarul 'A ketrecbe zárt fiú', rengeteg esettanulmánnyal bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekekről és hogy hogyan formálja a személyiségüket a családi történetük és a saját kis genetikájuk együttese. Nagyon hiteles és inspiráló volt benne minden esettanulmány és előszeretettel ajánlom mindenkinek olvasásra.

Időközben találtam egy kiadó szobát is, ahol már a szerződést is aláírtam és ahogy visszamegyek Hollandiába hétfőn, be is költözöm, yay! Egy kicsit messzebb van a sulitól, de közelebb a belvároshoz, amúgy elég nagy maga a szoba, de nincs túlzsúfolva, már nagyon várom, hogy berendezzem szépen és kidíszítgessem a képeimmel és az utazós térképemmel, amit szülinapomra kaptam :) A házban egyébként lakik még egy holland orvostanhallgató srác és a főbérlő a földszinten, és lehet, hogy a felső emeletre is beköltözik majd valaki évközben. Mindenképp csinálok majd képeket, amint kész lesz :)

A vizsgaidőszak hetében volt még egy OWL week (orientációs hét), amin szervezőként tevékenykedtem, regisztráltuk az újonnan érkező hallgatókat meg a sportnapon segítettünk, mindkettő nagyon szuper volt, ráadásul kaptunk ingyen salátákat, pólót és jegyeket a pénteki welcome party-ra, ami amúgy szuperül sikerült, lett is egy egészen vállalható kép róla. Egyébként maga a buli kicsit ambivalens volt, mert ott találkoztam utoljára két nagyon jó barátommal is, úgyhogy lehet hogy a megivott pár gyerekpezsgő még rásegített egy kicsit, de voltak nagyon szomorú periódusok, amikor mindenki megpróbálta visszatessékelni a szemébe a könnyeket, ami nem mindig sikerült, de hát erre számítottunk igazából mindannyian.

fb_img_1485811981521.jpg

Aztán másnap egész nap dolgoznom kellett, de szerencsére elég könnyű nap volt, mert egyrészről csomót főztem (gulyáslevest, amire egyébként egészen büszke voltam, mert egy sokemberes adag elfogyott ebédre, aztán vacsorára csináltam még egyet, mert az anyuka meg szerette volna tanulni, hogy hogy kell ilyet csinálni). Másrészről ez volt az utolsó napom a családnál, úgyhogy Mimi értetlenül fogadta, hogy egész nap ölelgettem szegényt, de igazából nem bánta, mert ő egyébként is egy szeretetgombóc. Szóval igyekeztem elbúcsúzni tőle, nagyon remélem, hogy majd a jövőben néhány kis emlékfoszlányában ott leszek majd, amint éppen az állathangokra tanítom vagy próbálom megakadályozni, hogy leessen a játszótéren a csúszda tetejéről, esetleg ahogy esténként elaltattam vagy elsétáltunk megnézni a kacsákat (mert nagyon szeretett rájuk kiabálni). Vasárnap a búcsúzást megsirattam, ő továbbra sem  értette, hogy mi történik, úgyhogy nagy lelkesedéssel "olvasta" az orros mesekönyvét, ami arról szól, hogy milyen sokféle orr van a világon és két konkrét részt tud is fejből belőle (az egyiket én tanítottam meg neki). Nem titkolom, hogy nagyon fog hiányozni, hiába volt néha kicsit elegem belőle és csak bekapcsoltam neki a mesét a TV-ben hogy csöndben maradjon (hopp egy vallomás), de hihetetlen önálló és talpraesett leányzó és nagyon remélem, hogy nem változnak majd meg ezek a tulajdonságai. 

Vasárnap aztán hazajöttem Pestre és szerdán elmentünk síelni Ausztriába, ami az elején nagyon szuper volt, az idő is egészen nekünk kedvezett, aztán anyukám eltörte a térdét/elszakította a térdszalagját, ez máig nem derült ki, úgyhogy idő előtt, pénteken hazajöttünk, amiben a csavar az volt, hogy nekem kellett vezetnem, mert begipszelték az egész lábát. Ez viszont izgalmas volt, de ugyanakkor nagyon fárasztó is, mert folyamatosan figyelnem kellett, de a nap végén egyben hazaértünk és még vezetni is megtanultam. Aztán 3 órát töltöttünk a balesetin, ahol újra megröntgenezték és CT-zték a lábát és továbbra sem tudták megállapítani, hogy el van-e törve, mindenesetre most gipszben marad még egy darabig. Úgyhogy onnan még némi manőverezés után a városban, este 10 körül haza is értünk még mindig egy darabban (kivéve az a bizonyos térd), amire szintén egészen büszke voltam.

img_20170202_111228.jpg

Itt még az egészen egybetartozó térdű anyukám és én síelünk,profik módjára

img_20170201_152232.jpg

Voltak időszakok, amikor nagyon hideg volt 

img_20170201_151810.jpg

És amikor ragyogóan sütött a nap és akár pulcsiban is síelhettünk volna

img_20170202_111749.jpg

De azért a ködös-felhős Ausztria sem annyira vészesen csúnya

Most a hétvégére még visszatérek Pestre, aztán hétfőn újra Hollandiába, amit most várok is egy kicsit, meg nem is, de hihetetlenül sok programot terveztünk az első hétre, szóval unatkozni semmiképpen nem fogok, yay!

3 hetes beszámoló vége. Zsuzsi off

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://leszelevalami.blog.hu/api/trackback/id/tr6712127473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása