Sok szeretettel ajánlom mindenkinek az alábbi remekművet, mivel tökéletesen egybecseng a mai napommal, annyi különbséggel, hogy én eddig ki sem tettem a lábam itthonról, mert valószínűleg ha nem is elfújna, de elborítani mindenképpen elborítana a szél. Narancssárga riasztás van egész Hollandiában, de a tengerhez közeli városokban biztos, nem is emlékszem ennyire erős szélre, mióta itt vagyok.

Így kellett rádöbbenjek, hogy borzalmasan unalmas itthon egyedül semmit nem csinálni, pedig lettek volna teendőim mára, de mindenki azt javasolta, hogy 'Better safe than sorry', úgyhogy végül itthon maradtam. Így a mai napom nem telt túl izgalmasan, legfőképpen a beadandó-írás, másokkal beszélgetés és evés kötött le, meg természetesen, hogy az ablakból néztem a széllel küszködő biciklizőket, akik mintha lassított felvételen haladtak volna (a másik irányból érkezők pedig konkrétan csak ültek a biciklijükön és vitte őket a szél). 

Egyébként az elmúlt napok nagyon eseménydúsak voltak, mert a február amúgy is az új erasmusosok megérkezésének hónapja, úgyhogy rengeteg program volt és van is még folyamatban és ezekre nagyon szívesen eljárok, meg azok is, akikkel az időm nagy részét töltöm, úgyhogy tényleg elég zsúfolt volt eddig a február, de nem bántam egyáltalán, mert rengeteg új emberrel találkoztam. Ugyanakkor már jól jött egy olyan nap is, amikor végre volt időm mindenre, amit régóta szerettem volna csinálni - bár mostanra már kellőképpen meguntam a dolgot, szóval remélem holnapra továbbáll ez a szél. 

Amúgy a napokban már meg-megérkezett a tavasz, de ha minden igaz, csak rövid ideig marad, mert holnap újra hideg lesz. De azért csináltam egy-két tavaszi leideni képet a Hortus Botanicus környékéről, ahova már nagyon régóta szeretnék elmenni, mert belülről is nagyon szép. Állítólag.

Hóvirágok már mindenhol vannak, de az előkertünkben már a fák is rügyeznek, úgyhogy nagyon remélem, hogy ez oficially a tél végét jelenti

Volt egyébként időközben egy névnapom is, amikor elmentünk korcsolyázni (több-kevesebb sikerrel és csak egy eleséssel vittem véghez a kihívást) és utána csináltunk vacsorát meg holland mini palacsintákat (pannekoeken) almaszósszal, úgyhogy aznap végül szintén a gurulást választottam közlekedési módszernek hazafelé. 

A korcsolyázós csapat életben maradt tagjai (én is rajta vagyok!)

Ezek pedig a már sokat emlegetett mini palacsinták, amik sunyi módon csak lassan lakják be az ember gyomrát, szóval mire megérezzük, hogy tele vagyunk, igazából már kétszer is megteltünk és utána mindenki a földön haldoklik (kis túlzással)

Egyébként a jövő hét után megyünk Dublinba, amit már nagyon várok, bár most épp a szálláskereséssel küszködünk, de remélhetőleg ez is hamar megoldódik és felhőtlenül üldögélhetünk majd az ír bárokban és írhatok róla egy szuperhosszú, képekkel teli posztot, éljen!

Végül a korábban beígért fotó a biciklimről:

Igen, a csicsás táskát megtartottam.