Március 3. és 7. között Írországban jártam. Megfigyeléseim az alábbiak:

- az ír akcentus nagyon mókás, cserébe nehezen érthető

- Dublin a bárokon és az atmoszférán kívül nem (olyan) nagy szám

- Írország (a vidék) viszont annál nagyobb

- a bárányokat terelő kutyák lenyűgöznek

- minden nagyon olcsó! (kivéve a sör)

Egyébként hatalmas élmény volt, de sajnos most eléggé besűrűsödtek a programok így a vizsgaidőszak újabb kezdetével, úgyhogy ezt inkább egy képes beszámolónak gondoltam.

Március 4-én reggel indultunk Amszterdamból két barátnőmmel (Isabella Ausztriából és Lucrezia Olaszországból) Itt a képen épp a reptéri buszon örülünk magunknak, hogy egyben megérkeztünk 

Amire egyáltalán nem számítottunk az az, hogy a szállás jó legyen, mert egy 2 csillagos hotelben foglaltunk szobát, a többi árhoz képest nagyon olcsón. Úgyhogy kellemes meglepetés volt, amikor odaértünk, hogy nemcsak a szoba, de az egész szálloda igazából egy 4 csillagos hotelnek volt megfeleltethető, egy kb. 10-15 perces sétára a belvárostól

Ezekkel a képekkel nagyjából összefoglalható Dublin belvárosa, nagyon meghatározóak a régi katedrálisok, színes ajtók (amik egyébként nagyon feldobják a piros téglás nagy házakat), pubok, eldugott falfestések és a Trinity college, ahova nem egyszer mentünk vissza körbenézni vagy csak megebédelni a kertben. Amin egyébként én nagyon ledöbbentem, az az volt, hogy Írország mennyire konzervatív és közben mennyire nem. A lakosság nagy része ugyan katolikus, de népszavazáson kiálltak a melegházasság mellett, úgyhogy az legális, viszont az abortusz nem, arról nem is hiszem, hogy volt népszavazás. 1993-ban legalizálták minden szigorítás nélkül például az óvszerek használatát és árusítását, előtte az embereknek el kellett menniük a háziorvoshoz, aki felírt egy receptet, aminek a kiváltásával egy darab óvszerhez lehetett jutni elég borsos áron ráadásul. 

A bárokról annyit, hogy bárhova mentünk, mindenhol találtunk élőzenét. És nem a klasszikus valaki elénekelget egy gitárral zenét, hanem általában többen, hegedűvel, harmonikával, akár gitárral is és hihetetlenül nagy tehetséggel zenéltek, úgyhogy teljesen más volt a hangulata ott meginni egy sört, mint például Hollandiában. És egyébként is az ír zenétől lehetetlen búskomornak maradni, így a legtöbben énekelnek/táncolnak vagy csak örömködnek magukban. A sör (Guiness) egyébként tényleg különleges, de nekem annyira nem ízlett, mert nagyon markáns-keserű karamellizált mellékíze van, úgyhogy inkább maradtam az almabornál (ami mint megtudtam nem ugyanaz, mint a cider, viszont sokkal finomabb)

Az utazás fénypontja számomra egyértelműen hétfő volt, amikor egy buszos kirándulásra mentünk 'vidékre', Glendalough-ba és az azt körülvevő természeti csodákhoz. Írország egyébként hihetetlenül zöld, a fű valahogy természetellenesen ilyen színű tud maradni még a tél végére is, szóval maga az utazás is nagy élmény volt, de Glendalough-ban a hegyek összeérő aljában lévő tó is hihetetlenül szép (2. kép) és az egyébként mindenhol dimbes-dombos táj is lenyűgöző. 

A nap másik fénypontja az a bárányterelő kutya bemutatója volt, amikor a gazdája és egyben báránypásztor bácsi megmutatta, hogy hogyan képezik ki ezeket a kutyusokat és mennyire hasonló, de mégis különböző vezényszavakra és füttyökre hallgatnak. Ha nem jön össze a pszichológia, Írországba költözöm báránypásztornak és kutyatulajdonosnak. 

Végül kedden még sétáltunk a városban, bevásároltunk, aztán délután hazaindultunk Leidenbe. Összességében nagyon szuper volt ez a 4 nap és biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszamegyek, mert nagyon tudtam azonosulni az emberek mentalitásával (tényleg mindenki őszintén kedves és segítőkész) és a kutyás-bárányos téma is megtetszett. 

Leidenben egyébként azóta beköszöntött a tavasz, egy kis ízelítő:

 YAY, tavasz!!