Az alábbi blogbejegyzésben összefoglalom az alapjait és fontos tudnivalóit a stresszmentes lakhelykeresés művészetének, hogy az utókor tanuljon a hibáimból és senki se végezze egy sátorban a csatornaparton (ez még nem történt meg, de jelenleg még az alternatívák között szerepel).

1. Soha, ismétlem soha (és itt most nem érvényes a soha ne mondd, hogy soha) ne írjatok alá szerződést anélkül, hogy megnéztétek volna a szobát! 

Ez lenne a legfontosabb, mivel én ezt rontottam el kapásból, amint lehetőségem volt elrontani valamit. A sztorihoz hozzátartozik, hogy nem tudtam megnézni a szobát, mert az új lakótársaim még nem költöztek be a házba, erre az előző héten került sor. Még decemberben voltam náluk akkor a korábbi lakásukban, mivel meghirdettek egy szobát egy 4 fős házban, gondoltam, miért ne, megpróbálom, úgyhogy jelentkeztem, elmentem találkozni velük. Nagyon kedvesnek tűntek, bár csak két lakótárssal találkoztam, de felvázolták a helyzetet, hogy az akkori házból ki kell költözniük, mert lebontják, viszont egy utcával arrébb van egy családi ház, ahova be fognak költözni, már meg is van a szerződés és minden kész, de egy szobájuk van pluszban, amit ki szeretnének adni. 375 eurót kértek érte (rezsivel együtt), ami itteni árfolyamon nem vészes egy egészen jó helyen lévő szobáért. Mondták, hogy viszonylag kicsi, de ki voltam békülve vele, mert a mostani szobám sem hatalmas, de van benne ágy, asztal, szék, szekrény meg egy csap. A pontos méretet nem tudták, de amikor náluk voltam, kb. megmutatták, hogy mekkora és úgy tűnt, minden oké.

Úgyhogy nagyon boldog voltam, amikor újra rám írt pár nap elteltével a lány, hogy szeretném-e még a szobát és természetesen igent mondtam. Alá is írtam a szerződést (figyeljetek, itt követtem el a hibát) és átutaltam 50 eurót foglalónak (második hiba). Amikor beköltöztek az előző héten, most vasárnap átmentem megismerni a többi lakót is és megnézni a szobát. Itt szembesültem vele, hogy a nagyon kicsi valóban nagyon kicsi. Életemben ekkora szobát nem láttam még. Utólag összeraktam az emlékeimből (mivel ott helyben ideiglenesen sokkhatás alatt voltam), hogy nagyjából 2x1,5 méteres lehet, tehát 3-4 négyzetméter, ami amúgy a bútorzaton is látszott, mivel egy egyszemélyes ággyal és egy lakberendezőket megszégyenítő módon bezsúfolt apró asztallal volt berendezve, széknek már nem igazán volt hely. Sem szekrénynek. Sem bármi másnak. Maga a szoba is sajnos nagyon lehangoló és nyomasztó volt, mivel két ember már nem igazán fért be és a jóhiszeműen átvitt két paplanom és párnám (azzal a céllal, hogy ne kelljen mindent egyszerre áthurcolnom a költözéskor) nagyjából be is töltötte az üres teret. 

Így teljes nyugalommal átadtam magam a kétségbeesésnek és parázásnak, mert akkor és ott tiszta volt, hogy közel 120 ezer forintért nem szeretnék egy egérlyukban lakni. Jó, a ház védelmében szólva egyébként egy nagyon tágas és szépen felújított kis épület, hatalmas belső terekkel (és a többi szoba is hatalmas, aminek a tükrében még inkább aprónak tűnt az én szobám). Fontos megjegyeznem, hogy egyébként nem vagyok válogatós, de annyira azért muszáj igényesnek lennem a környezetemre, hogy ne menjek azonnal 10 pontot a depresszió skálán negatív irányba minden alkalommal, amikor belépek a saját szobámba. Úgyhogy némi segítséggel és pár kétségbeesett telefonbeszélgetés után meghoztam a döntést: keresni fogok egy új helyet. 

2. Időzítés

A második legkönnyebben elkövethető hiba a rossz időzítés. Ennek az elrontása az esetemben ugyan eléggé elkerülhetetlen, és magát a lakáskeresést időben elkezdtem, de még inkább kihangsúlyozandó, hogy nem lehet eléggé időben elkezdeni. Illetve pont időben kell elkezdeni. Nagyon sokan hirdetnek meg már december elején februártól megüresedő helyeket, de a "piac" igazán csak december közepe-végétől indul be. Akkor érdemes lecsapni a legjobbakra, utána is nyilván kerülnek fel tök szuper szobák, de akkor már mindenki sokkal stresszesebb és nehezebb leegyeztetni megtekintést, mert egyre többen jelentkeznek a szobákra. 

3. Folyamatosan netközelben lenni

A pici szobát (hiába túl kicsi nekem, sőt szerintem bármilyen életkedvét megőrizni akaró emberke számára) úgy találtam, hogy pont abban a pillanatban töltötték fel a hirdetést, amikor a Leiden Housing nevű facebook csoportot böngésztem és elsőként írtam kommentet (szökőévente egyszer lehet erre lehetőségem szerintem), és azonnal üzenetet is a feladónak (csak hogy éreztessem a helyzet komolyságát és hogy miért vagyok ennyire kétségbe esve: utánam még 44-en kommenteltek ugyanazon a napon), kaptam választ, elkezdtünk beszélgeti és végül elmentem találkozni velük. Nyilván egyébként mivel elég sokat dolgozom napközben és most a vizsgákra is igyekszem tanulni, ez nem könnyen kivitelezhető, de egyébként tényleg próbálom figyelni a csoportot a nap legtöbb órájában és beállítottam, hogy minden új posztra küldjön értesítést, úgyhogy most kapom a csoportba feltöltött eladó kávéfőzők és ágyak után is az értesítőket. 

4. Folyamatosan emberközelben lenni

Ezalatt azt értem, hogy jó, ha minél többen tudnak arról, hogy szobát keresek, mert mindenki kicsit körbekérdez az ismerősei között, vagy ha lát valamit, szól vagy üzenetet ír. Szerencsére ahogy kiderült, hogy nem valószínű, hogy beköltözök a pici szobába, rögtön beszéltem az egyik legjobb barátnőmmel, aztán a többieknek is szóltam, és beindult egy riadólánc (teljesen meghatódtam amúgy, hogy mennyire összefognak ilyenkor a többiek, nagyon jól esett) és szerintem most már a fél baráti társaságunk tud róla, hogy ha nem változtatok a helyzeten, hajléktalan leszek, úgyhogy próbálnak segíteni. Kis tündérek <3

5. Keep calm

Ez az a pont, amit még gyakorolnom kell. Bárhogy is lesz, biztos vagyok benne, hogy lesz hol laknom, már hárman is felajánlották, hogy ha nem találok valamit február elejétől, akkor lakhatok náluk. Valószínűleg erre nem fog sor kerülni és lesz egy szuper szobám valahol, úgyhogy az aggodalomra semmi okom, mégis nagyon sokat parázok rajta, egész nap a fejemben van, amikor nem is épp expliciten, akkor is nyomaszt és sajnos aludni sem igazán tudok emiatt, csak pár órákat. Úgyhogy ez az üzenet most nekem szól: NYUGI

Nagyjából ezek az elmúlt pár nap tanulságai öt pontban összefoglalva, biztos lenne egyébként még csomó minden, amit érdemes megfontolni, nekem ezek jutottak eszembe. Egyébként pont ma megyek majd megnézni egy másik szobát és folyamatosan írok mindenkinek, aki hirdetést tesz fel, úgyhogy nem adom könnyen magam és meghagyom a sátrazást nyárra. És holnapután szülinapom is lesz, aminek amúgy annyira nem örülök, mert nem akarok 23 éves lenni, viszont tök szuper kis esemény készülődik, amit nagyon várok. 

Ez itt egy throwback az első Leidenben töltött napomról még augusztusban, mivel más ideillő kép nem jutott eszembe