Ahogy visszaértem Londonból, rögtön bele is csöppentem a legnehezebb hétbe, amit eddig Leidenben töltöttem. Ugyanis a múlt héten (pontosan december elsején) volt az apuka és az anyuka esküvője, amire a családot is meghívták, ami önmagában nem lett volna kihívás, de az apuka húga a kisfiát is magával hozta, akire másfél nap szintén nekem kellett vigyáznom. Így szembesültem azzal, hogy mennyire nagy erőfeszítés ikrekre vigyázni (kb. egyidős Naomival) és most hivatalosan is visszavonok bármilyen kósza gondolatot, ami arra irányult, hogy nem is lenne olyan rossz, ha ikreim lennének egyszer, mert annyira cukik. Egyébként egy tündérien aranyos, folyton vigyorgó kisfiú, szóval egy rossz szavam sem lehet rá, tényleg hihetetlenül cuki volt végig, de ketten együtt már képesek voltak kibillenteni az örök nyugalmamból néha. Pláne szerdán, amikor egy harmadik gyerkőc is befutott, akire szintén én vigyáztam, de az igazából már nem érte el az ingerküszöbömet, mert hozzászoktam a kétgyerekes háborús-helyzethez, így kettő vagy három már nem igazi kihívás.

Szóval a múlt héten nagyon sokat dolgoztam, mivel áttoltunk egy csomó órát erről a hétről. így a szerda-csütörtök-péntek szinte teljes napok voltak (reggel 7-től este 8-ig), ami valóban kimerítette az erőforrásaimat. Az esküvő viszont nagyon szép volt és másnap meghívtak ebédelni egy japán étterembe, ahol hihetetlenül finom volt minden, és a londoni gyakorlásnak hála, a pálcikával evés is egészen jól tudott működni. Így viszont, hogy kb. az összes órámat ledolgoztam múlt héten, erre a hétre nem sok maradt (ma estére vagyok még beosztva, de az alvásidő, úgyhogy helyette blogot írok és olvasok, úgyhogy olyan, mintha nem is lenne dolgom). Így a héten amellett, hogy maximálisan kipihentem magam és csak két nap keltem eddig ébresztőre, csomó minden mást is tudtam csinálni, ami nagyon jól jött, mert így meg tudtuk ünnepelni a Mikulást egy már régóta tervezett túrógombócos vacsorával - kép alább - ami agyon szuperül sikerült, meg karácsonyi filmet is néztünk és forraltboroztunk, szóval már nem tagadhatom, hogy teljesen átjárt a "Christmas spirit", mert így van és már nagyon várom, hogy 10 nap múlva otthon legyek és mindenkit végigölelgessek családban és családon kívül is. 

Holnap pedig Delftbe megyünk este, amit szintén nagyon várok, mert nagyon "lovely" város, ahogy a britek mondják, főleg így az adventi időszakban feldíszítve és kivilágítva, erről majd igyekszem képet csinálni, mert tényleg gyönyörű. A következő héten pedig (mielőtt még hazamennék) Amszterdamba megyünk adventi vásárra, illetve sor kerül majd angyalkázásra is (ezt secret santa-nak hívjuk itt, nem tudom, hogy ez-e a hivatalos elnevezése), amire még ajándékot kell szereznem pontosan 4,99 euró értékben, ami jelentősen megnehezíti a dolgokat, de még csak most kezdtem keresgélni, szóval nem adom fel!

Ez csak egy ilyen rövid blogbejegyzés volt, mert ihlet híján vagyok ebben a pillanatban, de azért rakok fel képet a legfontosabbakról:

December hatodikán engem is meglátogatott az egészséges Mikulás, ugyanis kaptam Tőle postán egy fehérje szeletet és egy nagyon cuki levelet, amit ezúton is nagyon nagyon köszönök, mert bearanyozta a napom <3

És itt pedig életem első túrógombócai (najó, azért volt egy kis segítségem a formázásban és kifőzésben), az elmondások alapján finom volt, és még az édes tejföl kombináció is meglepően nagy sikert aratott a kezdeti szkepticizmus ellenére