Az első alkalom, hogy honvágyat érzek (mármint olyan tényleg honvágyat) az ma van, 2016 december 26-án, amikor visszajöttem Leidenbe egy egyhetes otthoni karácsonyozás után. Ezt jó dolognak könyvelem el, mert számomra azt jelenti, hogy annyira lefoglalnak az itteni dolgok évközben, hogy csak akkor merül fel bennem az igény az otthon levésre, amikor egy hét tömény szeretetet kapok mindenkitől. Nem is az ajándékozás és a karácsonyozás tekintetében, hanem, hogy 4 hónapnyi távollét után végre találkozhattam mindenkivel, aki hiányzott és habár elég rövid időre, de bepótolhattuk a dolgok egy kevéske részét, ami ez alatt az idő alatt kimaradt.

Így elég sűrű hetem volt a találkozások, random felmerülő dolgok intézése, karácsonyi bevásárlás, egy meglepetés wellness és ebéd anyukám szülinapjára és persze az előkészületek gyűrűjében. 23-án sajnos leterített a lábamról valami influenza-szerű vírus, belázasodtam és egy szobanövényként engedelmesen feküdtem a kanapén valami huszadrangú karácsonyi filmet bámulva, az ötven takaróba bugyolált testemen egy doromboló macskával, aki kiélvezte, hogy a szokásosnál 2-3 fokkal magasabb a testhőmérsékletem. Így az az este nem telt túl produktívan. De utána 24-én varázsütésre jobban lettem és aznap este már együtt vacsiztunk nővéremékkel egy hajón, ami nagyon szuper meglepetés volt (és egyben az első nem otthon halászlével és ajándékbontogatással töltött szentestém). Aztán 25-én - azaz tegnap - anyukám szülinapját ünnepeltük nálunk otthon, úgyhogy jó sokan voltunk és természetesen nem maradhatott el a kötelező sütitúladagolás sem, amitől a végén mindenki egy emberként haldoklik az asztalnál/nappaliban/földönfekve, majd egy jól irányzott ki kér halászlevet/krumplisalátát/bejglit kérdésre a bátrabbak újra erőre kapnak és boldogan folytatják az evést a végtelenbe és tovább. 

Ma reggel jöttem vissza Leidenbe, ahol 10 fok és napsütés fogadott, meg a nyakamba ugró leányzó, aki végigmutogatta az összes új játékát, minden új díszt a házban, ami azóta történt, hogy elmentem és persze a karácsonyfát is. Úgyhogy talán nem is olyan rossz itt, de azért várom, hogy mindenki más is visszatérjen, hogy ne legyek egyedül, de addig is teljességgel lefoglalnak az új mamuszaim (kép alább), egy szuper scratch map (ez egy ilyen dolog, le lehet kaparni ahol már jártam a nagyvilágban, egyszerűen imádom), egy igazi cseh kiskanál a nevemmel és egy prágai biciklis táska, de kaptam egy hajszárítós türcsit is, amit csak rá kell csavarni a hajamra és mehetek a dolgomra, mert nem esik le, és egy táskát, parfümöt meg egy nyakláncot is, de ha legközelebb hazamegyek, akkor mindenképpen kell helyet hagynom könyveknek is. :) 

Mivel most a visszajövetel és a még hivatalosan pár óráig tartó karácsony miatt szentimentális hangulatban vagyok, inkább feltöltök pár képet az új mamuszaimról és minden másról, amit sikerült megörökítenem ebben a szuper egy hétben:

Ez egy képben összefoglalva minden a tegnap estéről, amikor már mindenki továbbállt a hátrahagyott romokból - és az új mamuszaim!

Ez a ma reggeli napfelkelte a kocsiból a reptérre menet - szomorú :( 

Ez a hét egyetlen megörökített találkozója, de bármennyire is ijesztőnek tűnik rajta az arcom, nagyon boldog voltam 

Ez pedig egy Kókuszkutya, aki békésen alszik a frissen díszített karácsonyfa alatt, és akit annak rendje és módja szerint agyondögönyöztem, amikor újra találkoztunk (azért ő is örült nekem)

Ez lett volna a karácsonyi blogposzt, amire azért is voltam motivált, mert kiderült, hogy a családi körökben egészen olvasott a blogom, úgyhogy nem akarok senkinek csalódást okozni azzal, hogy blogírás helyett bejglivel tömöm a fejem :) Boldog karácsonyt!