Nemrég láttam egy kicsit elszomorító, de annál igazabb posztot arról, hogy a szilveszternek igazából semmi jelentősége nincs, mert a 12 hónapos, 365 napos év mint olyan, egy ember által alkotott konstrukció, ezért az újév valójában semmivel sem lesz másabb, mint az előtte lévő. De azért én most félretettem ezt a racionális énemet és fogtam magam és december 31-én délután nekiláttam a YearCompass nevű projektnek (bővebben itt róla), ami lényegében egy letölthető, kinyomtatható füzetecske és arra jó, hogy összesíteni lehet benne az elmúlt és megtervezni az elkövetkezendő évet. Eddig még sosem csináltam és hogy őszinte legyek, nem is nagyon hittem a dolog erejében, de azért nekiültem, gondoltam maximum 1 óra alatt megvagyok vele. Szerencsére a szilveszteri program később kezdődött csak, mert összesen 2 és fél órán keresztül írtam, gondolkodtam, javítgattam, hogy a végére valami egységes szösszenet legyen belőle és jelentem, szerintem sikerült.

Ennek örömére meg is fenyegettem az újévet egy kicsit

Miután készen lettem ezzel a csodával, el is indutunk Amszterdamba. Most így utólag végiggondolva valóban nem volt a legjobb ötlet egy ennyire nagy létszámú csoporttal nekivágni szilveszterezni ott, ahol tudtuk, hogy amúgy is rengetegen lesznek. Szóval nagyjából 20-an lehettünk még Leidenben, amikor felszálltunk a vonatra, amikor pedig az amszterdami pályaudvarról nekilódoltunk a belvárosnak, 30-an már biztosan voltunk. Egy ilyen tömegben:

Ezt a képet már éjfél után csináltam, valamelyik csatorna partján voltunk és sikerült feljutnom az egyik szórakozóhely lépcsőjére, hogy a többieket megtaláljam annak árán, hogy a lépcsőn alább álló úriemberekkel csináltam vagy 10 szelfit (majd ezt lefelé menet is megismételtük, mert elfelejtették)

Tehát esélyes volt, hogy elhagyjuk egymást, ami még 2016-ban be is következett. Hehe én is milyen vicces vagyok ezekkel az évekkel. A legkitartóbb próbálkozásaink ellenére sem hallottuk egymást telefonon, hiába kiabáltunk, kívülről úgy tűnhetett, mintha nem beszélnénk egy nyelvet, de valójában csak mindenkiben volt már egy kis gyerekpezsgő, és a tűzijáték is hihetetlenül hangos volt. Aztán én is leszakadtam a csoportról valamivel éjfél után, hogy megkeressem Isabellát, aki teljesen egyedül volt és nagy nehezen meg is lett, majd csatlakoztunk a többiekhez a vonatállomáson, és nagyjából egy 10-12 fős társasággal visszajöttünk Leidenbe valamikor hajnali 3 és 4 között, hogy aztán még átmenjünk az egyikünk lakásába enni, mert mindenki hihetetlenül éhes volt. Úgyhogy ezután a hihetetlenül izgalmas (és nagyon stresszes) este után 7 körül haza is értem és nem hittem volna, hogy képes leszek 11-kor felkelni, hogy lencsefőzeléket csináljak (mert már megígértem a családnak, hogy megkóstolhatják a tradicionális magyar pénzhozó újévi ételkülönlegességet), de sikerült! Annak ellenére, hogy fél 12-kor indultam el tejfölért és csak akkor szembesültem vele, hogy aznap minden csak délben nyit, 1-re már készen is voltam vele, ím:

Úgyhogy ilyen izgalmakkal telt az óév-újév pár napja, szerencsére mostanra már a legtöbben visszatértek a karácsonyozás-családozás-szilveszterezés mesterhármasából, úgyhogy már nem vagyok egyedül :)