Az a helyzet, hogy be kell valljam, az utóbbi időben sajnos nem volt időm blogot írni. Ami a jó hír viszont, hogy nyomós okom volt rá, ugyanis egészen november 11-ig a könyvtárban éltem, majd vizsgákat írtam, rá 2 napra pedig megérkezett anyukám és a párja egy hatalmas túlélőcsomaggal (ami itt töménytelen mennyiségű túrót és túró rudit takar, valamint vegetát, zsemlemorzsát és bort). És ma repültek haza, úgyhogy bármennyire is szerettem volna kiírni magamból a vizsgaidőszak indulatait, majd a családi viszontlátás örömét, ma (2016.11.18-án, délután 6-kor) lett lehetőségem ezt a leggyorsabban megtenni. 

 Szerény lakhelyem 2016. október 27 - november 11-ig

A vizsgákat nagyon megszenvedtem. A két tárgyból, amikből most vizsgáznom kellett, az egyik 10 kredites volt (Clinical Child and Adolescent Psychology), tartozott hozzá gyakorlat és előadás is és az, hogy a gyakorlat, ahova minden hétre általában 40-50 oldalnyi szakirodalmat kellett olvasnunk, kérdést megválaszolnunk azokkal kapcsolatban, egy pilot kutatást lebonyolítanunk, amihez research proposalt írnunk, valamint az általunk kifejlesztett mérőeszközt gyerekeken tesztelni, majd az eredményeket prezentálni, csupán 30%-ot számít a végső jegybe, kicsit meglepett, ugyanis a 70%-a a jegynek egy írott vizsgán dől el, ahova még több szakirodalom olvasás és az órák ismerete szükséges, ugyanis 2 óra alatt kell 8 oldalt írnunk néha teljesen váratlan kérdésekre válaszolva. Bármennyire is igyekeztem, ez nem sikerült, így néhol egészen vicces rövidítésekkel igyekeztem orvosolni a problémát, illetve össze-vissza nyilaztam, amikor kihagytam valami fontos információt a szövegből. Szóval próbáltam kreatív lenni.

A másik vizsgám egy Child Neuropsychology nevezetű kurzushoz kötődött, ami hiába volt "csak" 5 kredit, úgy ítéltem meg, hogy a legnehezebb vizsgám volt eddig az egész mesterképzésem alatt. 2,5 órás volt maga a vizsga, aminek 2 óráját sikeresen eltöltöttem a választós (a/b/c/d) kérdések megválaszolásával, tehát az esszékre relatíve kevés időm maradt, de mentségemre szólva, tényleg hihetetlenül nehezek és becsapósak voltak a kérdések. Szerencsére a válaszokat a vizsga után 1 órával már feltöltötték, így némi sebtében vásárolt étel és fagyi társaságában megbizonyosodtunk róla, hogy átmentünk-e a választós kérdéseken és kiderült, hogy igen! De azért nem erre a jegyre leszek legbüszkébb a tanulmányaim során. Az esszék eredményét még mindig nem tudom, de remélem, az is hamarosan kiderül majd. És hogy miért lett hirtelen ennyire fontos, hogy átmenjek a vizsgáimon? (Azon kívül, hogy nem szeretném őket újra megcsinálni természetesen...)

Már igazából abban az időszakban elkezdett bennem érlelődni a dolog, amikor megírtam az első bejegyzést a blogba, hogy ez az 5 hónap hihetetlenül gyorsan el fog telni. Lám-lám mennyire igazam lett, most tartunk lassan a 3. hónapnál, és valamiért az idő itt sokkal gyorsabban telik, mint otthon, 2-3-szoros sebességet tippelnék, ha nagyon muszáj. Szóval valahogy megszületett bennem az elhatározás, hogy utána nézek, mégis milyen feltételei vannak a hosszabbításnak, tehát annak, hogy maradhassak még egy félévet. Sokáig nem is igazán foglalkoztam vele, ám egyik nap érkezett egy e-mail az ELTE-től, miszerint valószínűleg tudják pénzügyileg támogatni a hosszabbítást. És akkor fordult velem egyet a világ, elkezdtem hihetetlen gyorsasággal kérdezősködni, e-maileket írni és rohangálni, persze mindezt a vizsgaidőszak kellős közepén. Egyre inkább halmozódtak egymásra a jó hírek, az itteni legjobb barátnőm, egy osztrák lány is kint marad a következő félévre, találtam kurzusokat, amiket elfogadtathatok az otthoni egyetemmel és nem utolsó sorban becsatlakozhatnék következő félévben egy itt folyó kutatásba egy magyar kutatóhoz, akivel már találkoztam a félév elején, csak nem igazán volt ez a szemeszter alkalmas arra, hogy velük dolgozzak. Már csak hab a tortán, hogy valószínűleg a lakhatásom is megoldódna, olyan emberkékkel, akikkel már amúgy is nagyon jóban vagyok. A családdal január végéig beszéltük meg, hogy maradok náluk, volt róla szó, hogy ha még Leidenben leszek egy félévet, akkor maradhatnék náluk is, de az a baj, hogy ha kutatni is akarok, akkor nem lenne időm babysitterkedni, plusz jó lenne kipróbálni a kortárs közösségben élést is egy félév erejéig (nem mintha a budapesti szakkolis idők nem lettek volna kielégítőek). Valószínűleg valamilyen mellékállást ígyis-úgyis vállalnom kell majd, de erre már vannak ötleteim, mert viszonylag sokan keresnek babysittert pár órára vagy kutyasétáltatót, ami megoldaná a szeparációs szorongásom Kókusz kutyától. 

Visszakanyarodva az általam egy bekezdéssel előbb feltett kérdésre, a vizsgák azért lettek nagyon fontosak, mert ezeken múlik, hogy maradhatok-e, ha átmegyek az első blokk vizsgáin, a Leideni Egyetem áldását adja a hosszabbítási kérelmemre. Úgyhogy 'fingers crossed', izgulok az eredményekért és minden nap többször megnézem, hogy feltöltötték-e már (még nem).  De bármennyire is maradhatnékom van, azért már nagyon várom a karácsonyt és a családozást (már Leiden és Amszterdam is teljesen ki van díszítve és világítva, annyira hangulatos, egyszerűen nem lehet az embernek nem karácsony-feelingje, lehetetlen) ahol bepótolhatom az elmúlt időszakot minden pici unokahúgommal + unokaöcsémmel és megkóstoltathatom mindenkivel a csodálatos Stroopwaffelt - lásd részletesebben a kettővel ezelőtti bejegyzést. Szóval készüljetek, család és Kókusz, jövök!

Zárásnak pedig egy tavaly nyári Kókusz-kép, szegény még nem tudja mi vár rá alig 1 hónap múlva