Hogyha valaki esetleg nem ismerné, ebből a klasszikus, szocializmus-korabeli csodából idéztem a címben: https://www.youtube.com/watch?v=9FmGElvoi3g . És hiába, nagyon szeretem a banánt, és minden más a videóban felsorolt ételt (leginkább a töltött káposzta-aranygaluska kombinációk a favoritok), most főleg a holland ételekről és étkezési szokásokról gondoltam írni pár sort, mert ahogy minden nemzetnek, nekik is alapvető fontosságúnak tűnik az étel-kultúrájuk. Érdekes egyébként, hogy mivel Hollandiának és Belgiumnak elég mélyen összefonódik a történelme (ha jól tudom, 1830-ig lényegében egy ország voltak, utána vívta ki Belgium a függetlenségét), a konyhájuk is eléggé megegyezik, nem igazán különíthető el, hogy ki találta ki például a klasszikus sült krumplit vagy a gofrit, a hollandok azt állítják, hogy ők, a belgák pedig, hogy ők. Úgyhogy egy-két dolog kivételével nem hiszem, hogy beszélhetünk klasszikus holland konyháról. Másrészről sajnos még mindig küzdök a gyomor-influenza kegyetlen és Erasmus-élményt nem kímélő tüneteivel, így kénytelen vagyok a krumpli-keksz-alma szentháromságon élni, néha kiegészítve pár liter üres teával, úgyhogy jól esik visszagondolni azokra az időkre, amikor még minden mást is ehettem.

Rengeteg kenyeret és édességet esznek, mégis, alig látni elhízott embereket az utcán. Ennek két oka lehet: nem mennek ki az utcára VAGY elég sokat bicikliznek és mozognak ahhoz, hogy ne látszódjon meg rajtuk a rengeteg szénhidrát. Ebédre általában nem meleg ételt esznek, hanem szendvicset, hatalmas szelet kenyerekkel, sajttal, esetleg-netalán némi salátával vagy zöldséggel, de az legtöbbször igazán elhanyagolható. Olyat is láttam, hogy valaki az uzsonnásdobozából az egyetemen elővette a két szelet kenyerét, majd minden feltét/vaj/akármi más nélkül elfogyasztotta. Szóval kenyér mindenek fölött! Természetesen nem sima Spar-os félbarna kenyeret esznek, elég nagy választék vár a kenyérvásárlókra, vannak édes-nem édes, színes-színtelen, magos-magtalan, csokis-nem csokis, helyben szeletelt-nem helyben szeletelt vagy gyorsan megromló-lassan megromló kenyerek is. Ehhez nem hiszem, hogy sikerül majd adaptálódnom, túlságosan erős bennem a leves- és meleg étel-szeretet ahhoz, hogy ilyen könnyen át tudjak állni a kenyér-életre. 

A másik oldalról, ott vannak az édességek. Ez már nehezebb dió, mivel hihetetlenül széles palettán mozognak az édességek, a leghíresebb a szerintem nagyon sokak által ismert Stroopwafel, íme:

Ez lényegében ilyen karamellizált keksz-szerűség, de ugyanakkor nem túl kemény, és rendkívül addiktív. Nagyon finom magában is, de sokan a reggeli teájuk/kávéjuk tetejére rakják, így az megolvad és kifolyik belőle a karamell, és nagyon puha lesz. Igyekszem elkerülni bevásárlásokkor azt a sort, ahol megtalálható ez a szörnyűség, de gyengébb napjaimon sajnos előfordult, hogy beleesett egy csomag a kosaramba, amit csak a kasszánál vettem észre és rengetegen álltak már mögöttem és nem tudok hollandul, így nem tudtam elmagyarázni a kasszásnak, hogy igazából nem szeretném megvenni, úgyhogy a végén kifizettem. Szomorú idők voltak. Aztán ott vannak a mindenféle kekszek, amikből ha nincs legalább 30 féle egy átlagos boltban, akkor egy sem. Ezekből még nem volt szerencsém kipróbálni túl sok fajtát, nem igazán vagyok oda a kekszekért, és az utóbbi időben a hazai háztartási keksz holland változatát igyekeztem csak beszerezni, amiben egyébként rendkívül sikeresnek bizonyultam (30 féle kekszből végülis csak kell lennie egynek, ami hasonlít rá). Töménytelen mennyiségben vásárolnak csokit, gumicukrot és a főleg északi országokban kedvelt medvecukrot (itt drops-nak hívják), aminek ilyen eldönthetetlenül sós-édes íze van, valami hihetetlenül furcsa utóízzel, úgyhogy nem igazán a kedvencem. A gumicukor márkák egyébként olyan gumicukrot gyártanak nagyon sokszor, aminek a fele ilyen medvecukor, a fele pedig rendes gumicukor. Rettentően furcsa. 

Édességek, amiket még nem volt időm kipróbálni, de ahogy engedélyezve lesz a teljes étrendre való visszatérésem, mindenképpen ki fogok: gofri! Leginkább a frissen készült, karamellizált, kicsit megpirított gofrik néznek ki a legjobban, úgyhogy ezeket keresem-kutatom majd. Sokan ettek körülöttem egy furcsa nevű édességet, amit vásárokban-piacon-ünnepségeken frissen készítenek, ennek elfelejtettem a nevét, de fánk szerű, olajos izék voltak, nagyon különböző ízesítésekben, sajnos még ezt sem sikerült megtalálnom egészséges állapotomban. Másrészről a poffertjes - értsd: mini palacsinták az, amit mindenképpen ennem kell még, ezek így néznek ki:

Meleg ételek! Levest nem igazán esznek, viszont vacsorára általában hatalmas mennyiségben főznek meleg ételt. Amiket én már kipróbáltam: stamppot, ami lényegében egy húsos-krumplis-zöldséges egytálétel kenyérrel összekeverve, egyáltalán nem diétás, elég megterhelő nagy mennyiségben fogyasztani, de cserébe olcsó és napokig jóllakik vele az ember. Ettem hutspotot is, ami elvileg Leiden hagyományos étele, ugyanis amikor a spanyol megszállók a 16. században ostrom alá vették a várost, másfél évig nem igazán tudtak az itt lakók bevásárolni az Albert Heijnben, így abból gazdálkodtak, amijük volt, ami az esetek nagy részében krumpli, hagyma és répa volt. Úgyhogy kitaláltak egy receptet ezekből az összetevőkből és elnevezték hutspotnak, amit általában október 3-án szokás enni, ami a spanyol megszállás vége volt még anno 1574-ben. Manapság egyébként már kiegészítik valamilyen hús-féleséggel is és adnak a krumplihoz vajat és tejet, hogy püré-állaga és jó íze legyen. Egészen ehető étel amúgy. 

Ez volna a stamppot

Ez pedig a hutspot, virsli-szerűséggel

Amiből lényegesen többet esznek, mint egy átlagos Kelet-Közép-európai ember, az a hal és a tengeri herkentyűk. Valószínű a tenger közelsége miatt, de van egy olyan megérzésem, hogy ezeket a dolgokat a legtöbbször importálják, mindenesetre mivel olcsóbb és én hal- és herkentyű-párti vagyok, egyáltalán nem bánom. Szóval kagylók, rákok, halak minden mennyiségben!

Akkor van természetesen a sült krumpli, amiről már senki nem tudja, hogy tényleg a belgáktól eredeztethető-e, de vásárokban, fesztiválokon nagyon nagy sikere van, leginkább a házi készítésűeknek, de most már egészen sok helyen lehet kapni bio-sült krumplit is, ennek az elvárásoknak megfelelően bio-íze van. Sokféle öntet közül lehet választani, általában majonézzel eszik, de van fokhagymás, répás, csípős, curry-s, szóval tényleg nagyon nagy a választék. Ha éppen valamilyen esemény van Leidenben, Hágában vagy Amszterdamban, akkor biztosan árulnak sült krumplit, ami egyébként viszonylag olcsó és laktató is, szóval általában veszünk is. Eddig a legfinomabbat Amszterdamban ettem egy étteremben, ahol egyébként kipróbáltuk a bitterballen nevű dolgot is, amik lényegében húsos-krumplis golyócskák, erről végre sikerült képet is csinálnom:

Original sült krumpli és bitterballen Amszterdamban

Itt pedig éppen boldogságban úszunk egy egész-napos gyaloglás után beszerzett sült krumplitól. Én legalábbis biztosan. 

Általában kedd esténként szoktunk együtt főzni a többiekkel (főleg pszichológus-hallgatók, mindenféle országból, majd nekik is szeretnék egy külön posztot szentelni mert hihetetlenül jófejek és szuperek és nem utolsó sorban az időm nagy részét velük töltöm), és igyekszünk a saját országunk különlegességeit megcsinálni, ami egyébként néha elég viccesen alakul, mert nem állnak rendelkezésre ugyanazok a hozzávalók és elég kevés a hely és edény/bármi, amiben főzni lehet, de nem adjuk fel. Úgyhogy volt egy nagyon szuper hálaadásos vacsoránk, ahova csináltam almás pitét, ami nagyon szuperül sikerült (nem dicsekvésből, de az egész elfogyott), volt krumplipüré és a pulykába való töltelék is - pulyka helyett csirkével. Legutóbb pedig az eredetileg osztrák Kaiserschmarrn (császármorzsa szerintem) nevű ételt próbáltuk megcsinálni - több-kevesebb sikerrel, de vettünk hozzá almapürét, úgyhogy a végén egészen ehető lett. Erről a kettőről van is képem:

Ez a hálaadásnapi csodavacsoránk

Ennek nem így kellene kinéznie, de finom volt! A sárga izé az almapüré

És most végszóként érkezzenek azok a dolgok, amik nincsenek Hollandiában (vagy nagyon el vannak rejtve) és hiányoznak: 

1. TÚRÓ!!!! Ezt annyira alapvetőnek vettem otthon, hogy nem is gondoltam bele, mennyire fog hiányozni, ha már nem lesz :( R.I.P. túró :'( 

1/a. Túrórudi (előző pontból következtetve)

2. Vegeta. Egyértelműen. Itt senki nem használ vegetát, külön veszik meg a fűszereket és összekeverik főzés közben. Furcsa.

3. Zsemlemorzsa - egy szó: rántott hús!

4. Sárga zöldbab - jellemzően egy évben egyszer ennék zöldbab főzeléket sárgababból, de akkor nem árulnak sehol 

5. Tejföl - ez csak azért ilyen sokára a sorban, mert találtam egy tejfölpótló valamit, ami inkább hasonlít joghurtra, de hogy őszinte legyek, én nem érzem a különbséget

6. Húsleves - valószínű ha megerőltetném magam, egészen finom húslevest tudnék csinálni (tárkonyos csirkeragu levest már sikerült), de ez mindig otthon az igazi

7. Neo Citran - szóval elég furcsán működik itt az egészségügy, mert viszonylag sok gyógyszert árulnak drogériákban, de ha jobban megnézi az ember, kiderül, hogy ezek csak nagyon kis hatékonyságú gyógyszerek, ha olyat szeretnék, ami használ, azért orvoshoz kell mennem. A Neo Citran hatóanyaga pedig be van tiltva Hollandiában. 

A teljesség igénye nélkül eddig ezek a benyomásaim a holland ételekről, biztosan kihagytam egy csomót, ha úgy alakul és összegyűlik egy új poszt az új ételekből, akkor majd jól megírom, hogy miket ettem azóta.