Most leginkább ez a kérdés foglalkoztat, ugyanis egy hónap telt el azóta, hogy megírtam az előző posztot Dublinról, azonban ez az egy hónap olyan gyorsasággal és észrevétlenül tűnt el, hogy utána kell néznem a google naptáramban és a facebook eseményeim között, hogy pontosan mit is csináltam, mert olyan érzésem van, mintha csak a távolból figyeltem volna ezt az elmúlt időszakot.

Szóval segítségül hívva a social media-t, az alábbi dolgokat tudtam meg magamról:

- Túlvagyok egy vizsgaidőszakon, ami nem volt szerencsére annyira vészes, mint az előző kettő, meg is lettek a vizsgáim, a beadandókat is leadtam, úgyhogy aggodalomra semmi okom. A vizsgákkal telített hét így telt:

Tanultam a szobámban

Tanultam az erkélyen

A könyvtárban pedig inkább a naplementét néztem, minthogy tanultam volna. Ejnye

- Újra elkezdtem Mimire vigyázni, heti pár napban, amíg az anyuka dolgozott. Ez nagyon nagy élmény volt, mert rengeteget fejlődött azóta, hogy kiköltöztem január végén, úgyhogy most már egészen jól el lehet vele beszélgetni, meg mindig nagyon örül, amikor átmegyek, egy fél óra általában azzal telik el, hogy csimpaszkodik rajtam (amit amúgy nem bánok, mert általában reggel megyek és álmos vagyok, szóval addig sem kell készülődnöm vagy gondolkodnom, hogy mit csináljunk aznap). Lett egy nagyon szuper biciklis ülése is, amit én kifejezetten kedvelek, mert hihetetlenül könnyű lett így közlekedni, mindenhova biciklivel megyünk, a múlt héten például állatfarmon voltunk babakecskéket simogatni:

De olyan izgalmas dolgokat is csináltunk, mint kacsaetetés banánnal:

Vagy egy kutya-gang megfigyelése bevásárlás közben:

- A facebook szerint az utóbbi időben elég sokat szocializálódtam, ami kifejezetten jót tett a vizsgaidőszak után. Van egy Leiden United nevű csoport, akikről már lehet, hogy írtam korábban, de a lényegük, hogy a holland és nemzetközi hallgatókat hozzák össze, nagyon szuper programokat szerveznek és csoportokra osztanak minket, hogy együtt vacsorázzunk a különböző holland hallgatói egyesületeknél. Ezek a vacsorák általában nem igazán az evésről szólnak (a vacsora megtévesztő szóhasználat, vigyázat), hanem hogy beszélgetünk, megismerjük egymást, utána pedig általában beülünk valahova meginni egy almalevet. 

- A Leiden United által szervezett program volt a Keukenhof látogatás is, ismertebb nevén a tulipánkert, valóban nagyon lenyűgöző volt, képek következnek:

Most egyébként nagyon hazahúz a szívem, szerettem volna ott lenni az összes CEU-s tüntetésen és megmozduláson, de annál többet nem tehettem a dologért, hogy élőben követtem az eseményeket online. De már csak 5 nap és felpattanok a repülőre Rotterdamban és hazavágtatok, hogy otthon majd azért szomorkodjak, mert visszavágyok Leidenbe. Hát semmi sem jó már?!